Bár iskolánk néptánc-oktatása tudomásom szerint az én jelenlétem óta megoldott csak, valótlan lenne azt állítani, hogy ez a sok-sok siker csak az én érdemem. Elsősorban a gyerekek lelkesedése az, ami engem is előre visz. Látni Őket, ahogy végigvonulnak szép ruhájukban, büszkén, karon fogva, a kicsiket támogatva az emberek előtt, ahogy segítik egymást az öltözőben, és a színpadon egyaránt, számomra kész csoda.
Hiba lenne megfeledkeznem kollégáim segítőkészségéről, akik sokat segítenek a ruhák tisztán tartásában, támogatnak egy-egy fellépés alkalmával. Nagyra becsülöm segítségüket, mert tudom milyen az, mikor egy csoport ruháját magam mosom, keményítem, fehérítem vasalom.
Összességében elmondható, hogy egy kis team az, ami a hátam mögött áll.
Nem utolsó sorban említeném meg a szülőket, akik nélkül minden hiábavaló lenne. A sokszor könnyekig hatódott arcukra szavak sincsenek talán, látni a gyerekeik által kiváltott büszkeséget a legnagyobb dolog.
(Dia)
