Bár iskolánk néptánc-oktatása tudomásom szerint az én jelenlétem óta megoldott csak, valótlan lenne azt állítani, hogy ez a sok-sok siker csak az én érdemem. Elsősorban a gyerekek lelkesedése az, ami engem is előre visz. Látni Őket, ahogy végigvonulnak szép ruhájukban, büszkén, karon fogva, a kicsiket támogatva az emberek előtt, ahogy segítik egymást az öltözőben, és a színpadon egyaránt, számomra kész csoda.
Hiba lenne megfeledkeznem kollégáim segítőkészségéről, akik sokat segítenek a ruhák tisztán tartásában, támogatnak egy-egy fellépés alkalmával. Nagyra becsülöm segítségüket, mert tudom milyen az, mikor egy csoport ruháját magam mosom, keményítem, fehérítem vasalom.
Összességében elmondható, hogy egy kis team az, ami a hátam mögött áll.
Nem utolsó sorban említeném meg a szülőket, akik nélkül minden hiábavaló lenne. A sokszor könnyekig hatódott arcukra szavak sincsenek talán, látni a gyerekeik által kiváltott büszkeséget a legnagyobb dolog.
(Dia)
Dia! A szavaidat olvasva megint elsírtam magam, ugyanúgy mint a fellépések végén amikor is gyermekeink kint állnak a színpadon. Látni őket ahogyan táncolnak, majd a tánc végén és az eredmény hirdetésnél amikor mindig vastapsot kapnak.Ilyenkor talán az egészséges emberek is átérzik, hogy ezek a kis emberek is mire képések és azok is akik minderre megtanítják őket.
Köszönjük, hogy vagy nekik.
Köszönjük, hogy ők is megélhetik ezeket az élményeket.
Andrea
Kedves Dia! Csak egy igazán önzetlen ember képes ennyire felülemelkedni mindenen, es meg nekünk, szülőknek is köszönetet mondani. Azt hiszem igazán mi vagyunk hálásak , hogy a gyerekeknek megtanítottad a néptánc szeretetet, es siker élményt adtal nekik. A szeretet, ami belőled feléjük arad köveket mozgat meg, ahogy táncra bírod az “ólom lábakat” . Maria