Mindig nagy örömmel, lelkesedéssel, és nem kevés izgalommal tölt el, ha egy-egy fellépés előtt állunk a néptánc-csoporttal.
Mára már 20, kicsikkel együtt /2. osztály/ 26 főre gyarapodott a kis csapat. Az első félévben részt vettünk a szokásos Befogadó Fesztiválon a Városmajori Gimnáziumban, aztán pár nap múlva jött az Intercontinental. Egy jótékonysági rendezvény volt, melynek bevételével kedveskedtek nekünk a szervezők. Itt december közepén szerepeltünk. Óriási izgalom volt az estélyi ruhába öltözött embereknek táncolni, köztük a svéd nagykövettel.
Büszkén mondhatom, mindenki tetszését elnyertük.
(Dia)
Boti a mai napig emlegeti azt a napot ha kocsival arra járunk,mindig elmeséli, hogy milyen sokan voltak. Amikor a szállodát meglátja egyből ez a fellépés jut az eszébe és mutatja hogyan táncoltak. Tehát nem csak abban a pillanatban megélt öröm fontos számukra, hanem mint egy emlék folyamatosan ott van a szívükben.Ezer ölelés érte!
En is szivesen ott lettem volna veletek. Egy kicsit izgultam a késői kezdés miatt, de Levinek táncolni sosincs későn . A zene az élete es a néptánc . Koszonom Dia! Maria